A Páska és a Korai Egyház Hite

Mire épült a korai egyház hite, a kereszténység legnagyobb hite?

Isten a Páskát azáltal hozta létre, hogy a kereszten ontotta ki vérét az emberiség megváltásáért. A korai egyház tagjai nagy üldöztetésen mentek keresztül, oroszlánok táplálékává és emberi gyertyatartókká váltak, mert megtartották a Páskát, az élet igazságát. Az apostoli korszak után, i.u. 325-ben a nyugati egyház ragaszkodása szerint, a különböző Páska Viták során eltörölték a Páskát.

Az Isten Egyháza a korai egyház hitét örökli, amely az „efézus” [irigylésre méltó] jelentéssel bír.

Manapság az Isten Egyháza, a világ más egyházaitól eltérően, ugyanúgy megtartja a Páska ünnepét, miként a korai egyház is tette. Ez azért van, mert Isten Egyháza szilárdan hisz abban, hogy a mi üdvösségünkért megjelenő Ánszhánghóng Úr és Anyaisten tanítása az élet igazsága, amely megmenti az emberiséget a csapásoktól.

Euszebiosz Egyháztörténete, 24. fejezet, 208–209 o.

Mi tehát - mondta - betartjuk a valódi napot, nem adunk hozzá, és nem veszünk el belőle. . . . Mindezek az evangélium szerint tartották meg a Páska tizennegyedik napját, semmiben sem tértek el, hanem a hit szabályát követték. Sőt, én, Polükratész, aki mindnyájatok közül a legkisebb vagyok, előző püspökeim hagyománya szerint, akik közül néhányat követtem.